Leírom az előző bejegyzésbe említett rossz hírt, nagy lelki erő kell hozzá, de úgy érzem ez is hozzátartozik Lacika életéhez
1 hete derült ki, hogy apukámnak mandularákja van Vettek szövetmintát, és ma lett kész a szövettan. Sajnos beigazolódott a gyanú: rossz indulatú daganat (mandularák), és sajnos áttétes is, a nyakra is átment 21.-én (pont a szülinapján kell befeküdnie a kórházba kemoterápiára és sugárkezelésre. Ez 4-5 hétig fog tartani, de csak akkor ha bírja a szervezete. Sajnos már nem tudnak rajta segíteni, csak esetleg egy kicsit késleltetni a lehető legrosszabbat Nagyon félek, bizonytalannak, tehetetlennek érzem magam. Félek, hogy a hasamba lévő babánkat már nem fogja látni
De most magamra is kell gondolnom, vagyis a pocaklakóra, nem lenne szabad idegeskednem, nehogy neki is baja legyen De nekem mindketten nagyon fontosak Ezt arra értem, hogy próbálok nem idegeskedni, de persze ez a szörnyű dolog is mindig az eszembe van
A hófordulós bejegyzést holnap pótolom, köszönjük a köszöntéseket. Jó éjszakát és szép álmokat mindenkinek.
2008. április 9., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Igazán sajnáljuk.:(Sok-sok erőt kívánunk nektek,és a nagypapinak is!Szkokán fiúk
Nagyon sajnáljuk Szabina:(((Erre igazán nem is lehet mit írni:((Bízunk benne hogy azért a kezelések segítenek neki valamennyit:(((És abban is hogy még láthatja a második kisunokáját:((((Sok erőt kívánok!!!
Tudod,irtam Neked a Babaszobás naplódba..
Hinni kell a csodákban,léteznek...
puszika!!!
Nagyon sajnáljuk, ami Apukáddal történt, egy a lényeg ő ne adja fel, és a kemo is talán segít,,,
Puszi
Nagyon sajnáljuk! Nagyon sokat gondolunk rátok és nagyon sok erőt, és kitartást kívánunk!
Millió puszi!
Megjegyzés küldése